7. fejezet - Süllyedő szívek

Sziasztok, kedves olvasók!

Igazán sajnálom, amiért ilyen sokáig várakoztattalak titeket! De most ismét itt vagyok és újult erővel hozom a következő részeket! :)

Jó olvasást kívánok! :)

*** 

                Minden a megszokott módon történt azon a reggelen is. Taehyung – mint mindig -, iskolába ment, habár új otthona miatt nem kellett túl korán felkelnie, hogy elcsípje az utolsó buszt és beérjen az első órájára. Elég volt szimplán 10 perccel az óra kezdete előtt felkelnie, mivel az iskola a szomszédban volt. Taehyung boldog volt. Voltak barátai, volt rendes ágya és mindenki elfogadta őt úgy, ahogy van. Még ahhoz is elég bátor volt, hogy elmesélje Bambamnek és Yugyeomnak az édesanyjával történteket és hogy éppen ezért költözött be a kollégiumba. A két fiatalabb fiú teljesen megértően fogadta a híreket és azonnal felajánlották támogatásukat barátjuknak.

                Azonban ez a boldogság nem tartott sokáig. A harmadik órája után feltűnt neki, hogy minden osztálytársa gyanús módon kerülte a vele való bárminemű érintkezést. Eleinte nem vette észre a változást, hiszen az életvidám, barátságos fiú szokásához híven boldogan ment oda minden ismerőséhez és barátjához, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Mindenki kedvelte a hihetetlenül bolondos, de tagadhatatlanul aranyos fiút, aki képes volt társai megnevettetésére a nap majdnem minden pillanatában. Ezért Taehyung tényleg nem értette, hogy barátai miért viselkedtek olyan gyanakvóan vele szemben. Talán tett valami rosszat?

              Mindenki kifogásokat keresett, csakhogy ne kelljen beszélnie a fiúval. Hirtelen mindenkinek akadt valami nagyon sürgős dolga. Úgy néztek Taehyungra, mintha a fiú valami főbenjáró bűnt követett volna el. A fiú alapvetően nem az a fajta ember volt, akit a társadalom véleménye formált, de a szúrós pillantások kereszttüzében kicsit kellemetlenül érezte magát. A rá szegeződő tekintetek nagy része zavarodott és rémült volt, míg akadtak emberek, akik egyenesen gyűlölködő, bíráló szemekkel bámulták a megrettent fiút. Taehyung nem tudta kezelni a helyzetet, így hát ösztöneire hallgatva elfutott. Elfutott, hogy menedéket találjon Yugyeomnál.

                Yugyeom osztálya sem különbözött a sajátjáétól. Amikor Taehyung belépett a terembe, a tanulók azonnal elhallgattak. Yugyeom észrevette barátját, aki tehetetlenül álldogált az ajtóban, ezért gyorsan felpattant helyéről és a fiúhoz sietett.

-          Mi folyik itt? – suttogta Taehyung.

-          Ne itt – mondta a fiatalabb, majd kivezette barátját a közeli mosdóba.

Yugyeom ellenőrizte, hogy valóban egyedül vannak-e a mosdóban és csak azután kezdett beszélni.

-          Taehyungie-hyung! Van bármi, amit nem mondtál el nekünk?

-    Mire gondolsz? Például mit? Nincsenek titkaim – mondta a fiú. – Miért kerül engem mindenki, Yugyeomie?

-          Tehát nincs semmi közöd Kim Seokjinhez?

Taehyung hirtelen ledermedt. Mégis mi köze van ennek Jinhez?

-        Jin? Beszéltem vele egyszer, de az maximum 5 perc volt – válaszolt, ha lehet még jobban összezavarodva. Mégis úgy döntött, hogy a beszélgetés tartalma túl személyes volt ahhoz, hogy most megossza azt a fiatalabbal. – Miért fontos ez?

-          Te tényleg nem hallottad a pletykát, amiről az egész iskola beszél?

-          Nem, mert senki sem áll szóba velem!

-      A pletyka szerint, te pénzt loptál Jintől, amikor ő nagylelkűen segített neked megírni az egyik házi feladatodat. Mindenki úgy hiszi, hogy miután ő segített neked, te elloptad a pénzét.

-          Micsoda? De… De ez nem is igaz! Soha nem kértem, hogy segítsen a házi feladatomban, a pénzét pedig végképp nem loptam el!

Taehyung teljesen ledöbbent. Mégis ki állna elő ekkora hazugsággal?

-          Taehyung-hyung, nekem elmondhatod…

-          Te ezt elhiszed? – kérdezte hitetlenkedve Taehyung.

-         Hyung, tudom, hogy milyen nehéz most az életed. Az anyukád elhagyott, nincs munkád és pénzre van szükséged… Én csak azt mondom, hogy megértem, hogy miért tetted.

Taehyung képtelen volt elhinni, amit az imént hallott. Ismét úgy érezte, hogy elárulták. Egy barátja ismét elárulta őt.

-          Nekem… nekem mennem kell – dadogta.

-          Hyung, várj!

-          Én nem loptam! – Ez volt az utolsó dolog, amit Taehyung mondott, mielőtt elrohant.

Ismét.

***

                Az egyetlen dolog, amire Mark gondolni tudott, hogy megtalálja Taehyungot a lehető leggyorsabban. Egy kicsit több időbe telt, mire a pletyka elért hozzá, végül azonban az egész iskola arról suttogott. Mark pontosan tudta, hogy milyen fájdalmas lehet ezt hallani a fiúnak, ezért kétségbeesetten kereste a fiatalabbat.

                Marknak azonban volt egy gyanúja, hogy a pletyka forrása nem más, mint Kim Seokjin. Habár azt nem tudta, hogy az általában nyugodt és megfontolt személyiségű kiskirály, miért pécézte ki magának éppen Taehyungot. Mark könnyedén el tudta képzelni, hogy Jackson ilyesmit tegyen, de nem Jin. Igen, Marknak kimondottan rossz érzése támadt a szituációval kapcsolatban.

                A vörös hajú az ebédlőben talált rá fiatalabb barátjára. Habár, ez végül is nem volt egy bonyolult feladat, miután Taehyung színpadiasan hasra esett és magára öntötte az ebédje nagy részét. Mindenki irtózatos nevetésben tört ki. Taehyung felpattant és elsietett valamerre. Mark követte barátját ki az ebédlőből, de szemei véletlenül kiszúrták Jacksont és a bandáját, amint a szokásos asztaluk körül ülve, hasukat fogva és könnyüket törölgetve nevettek az előbb történteken. Mark emlékezett rá, hogy ugyanígy nevettek az ő legjobb barátján is annak idején. Fájdalmat és csalódottságot érzett a szívében.

                Szemeik találkozott egy pillanatra. Jackson arcáról lehervadt a mosoly. Meglepve nézett vissza Markra, hiszen a vörös hajú jobban szerette az ebédjét az osztályteremben egyedül elfogyasztani, ezért nem volt mindennapi látogatója az ebédlőnek. Jackson épp fel akart állni, hogy odamenjen Markhoz, de a fiú nem várt, hanem hátat fordított a kiskirálynak és Taehyung után szaladt.

***

-          Gondolod, hogy igaz? – kérdezte Jinyoung.

-          Micsoda?

-          Az, hogy az ex-pasid új pasija pénzt lopott Jintől – fejtette ki bővebben.

-          Ő nem az új pasija! – sziszegte Jackson idegesen.

-    Tökmindegy. Még ha az is, neked akkor sincs beleszólásod – bosszantotta barátját Jinyoung.

-          Ugye tudod, hogy egy rohadt szemétláda vagy? – kérdezte Jackson.

-          Igen, méghozzá egy nagyon imádnivaló szemétláda – kacsintott a kiskirályra.

-          Persze, baromi imádnivaló…

Jaebum és Jinyoung mindent tudó pillantást váltottak, amikor Jackson a tányérján lévő étellel kezdett játszani ahelyett, hogy megette volna. Tudták, hogy barátjuk nagyon mélyen belemerült gondolataiba. És azt is tudták, hogy Jackson komolyan gondolta az érzéseit Mark iránt és ennyire komoly talán még sohasem volt életében ezelőtt. Jinyoung és Jaebum aggódtak Jacksonért, hiszen a vörös hajú fiú összetörte barátjuk szívét a szakítással. Habár tény, hogy nem igazán hibáztathatták Markot a döntéséért. Ők mindezt tökéletesen tisztán átlátták.

-     Figyelj, Jacks. Ha tényleg vissza akarod őt kapni, akkor meg kell mutatnod neki, hogy bízhat benned.

-    Azt mégis hogyan kellene megtennem? Nem áll szóba velem. Csak azzal a Taehyung kölyökkel beszél. Vagy Bambammel.

-      Jacks, ha Mark továbbra is Taehyung barátja marad, akkor őt is ki fogják rekeszteni. Tudod, hogy ez így működik. Ma még összezavarodottak, de holnap már csak a célpontot fogják látni Taehyungban. És az összes barátjában…

-          Tudom.

Jackson felállt az asztaltól és ahogy fordult, majdnem összeütközött Bambammel. A kiskirály csak biccentett a fiúnak, majd távozott. Bambam aztán egy kiolvashatatlan arckifejezéssel ült le az asztalhoz.

-          Minden rendben van? – kérdezte Jinyoung.

-          Igen. Minden oké – mondta a srác, majd nekiesett az ebédjének.

***

-          Jin! Nem lopott tőled pénzt, igaz? – kérdezte Jimin barátja után futva.

Jimin, Namjoon, Suga, Hoseok és Jin a bevásárló központban voltak és igyekeztek minél több időt megölni, mielőtt haza kellett volna menniük tanulni.

-          Nem lopott el semmit – mondta Jin, miközben egy zöld futócipőt nézegetett.

-      Oké, akkor kérlek, magyarázd el ezt nekem, mert nyilvánvalóan túl hülye vagyok hozzá, hogy felfogjam. Azt hittem, hogy tetszik neked – szólalt meg Suga, majd kivette Jin kezéből a cipőt.

-          Nos, tévedtél. Add azt vissza, meg akarom venni – válaszolt a kiskirály.

-       Namjoon, kérlek, beszélj vele, mert szerintem nem érti az én nyelvemet – fordult Suga a magasabb sráchoz.

-     Azt hittem tetszik neked – ismételte meg Suga szavait, majd Jin elé lépett, ezzel blokkolva a fiú útját a pénztárhoz.

-    Mint azt az előbb is mondtam, tévedtetek. Nem tetszik a srác – mondta Jin, mélyen Namjoon szemeibe nézve.

Habár a gyilkos pillantás nem működött legjobb barátján. Többre volt szüksége ahhoz, hogy Namjoont megtévessze.

-          Jin, ezt rohadtul el fogod cseszni. Csinálj valamit, mielőtt túl késő lenne.

-          Nem kell tennem semmit.

-          Célponttá fog válni. Piszkálni fogják. Bántani fogják.

-        Mások is túlélték már a piszkálást – vont vállat Jin, de barátja szavai hallatán, a szíve mintha süllyedni kezdett volna mellkasában.

Kicsit odébb tolta Namjoont, hogy végre a pénztárhoz férjen.

-          Az arroganciád és a kőfejűséged fogja végül összetörni a szíved. Miután Te összetörted az Övét - jelentette ki Namjoon, de több szót nem pazarolt makacs barátjára.

Jin büszkeségét sértették meg egy váratlan időben, egy váratlan visszautasítással. És Namjoonnak igaza volt. Túlságosan is arrogáns volt ahhoz, hogy hallhasson az okos szóra.

***

Bambam Yugyeom osztályterme előtt állt, várva barátjára, hogy felbukkanjon. Kicsit úgy érezte, mintha egy tompa tárggyal fejbe vágták volna, így nem igazán tudta, mit gondoljon vagy tegyen. És ez zavarta a fiút. Hiszen Bambam mindig tudta, hogy mit gondoljon és tegyen. Mindig volt véleménye mindenről. Megvolt a terve a sikeres élethez. Az egyetlen dolog, amit tenni kellett, hogy mindig a győztes oldalon álljon. A sikert a győzelem jelentette.

-      Szia, Bam – a fiú felpillantott, amikor meghallotta magasabb barátja hangját közvetlenül maga előtt.

-          Szia, Yugyeomie. Beszélhetünk? – kérdezte azonnal.

A fiú csak bólintott, hiszen pontosan tudta, hogy mi lesz a beszéd témája. Azonnal meg is célozták az osztály egyik sarkát, hogy nyugodtan lerendezhessék a dolgot.

-      Hazugság – fogott bele Yugyeom azonnal. – Beszéltem vele és nagyon idiótán viselkedtem. Majdnem elhittem, hogy megtette. De az Isten szerelmére, hiszen Taehyungról beszélünk! – nevetett halkan. – Ma este bocsánatot kell kérnem tőle. Komolyan megbántottam őt, láttam a szemeiben… Bambam? Valami baj van? – kérdezte a fiú, amikor feltűnt neki Bambam szokatlanul csendes viselkedése.

-          Ha őt választod, akkor te is célponttá válsz. Ki fognak rekeszteni.

Yugyeom döbbenten pislogott idősebb barátjára.

-          Mi a franc? Azt mondod, hogy el kellene árulnunk őt?

Bambam nem válaszolt, csak összeszorított állkapoccsal bámult ki az ablakon.

-          De ő nem tett ilyesmit! – sziszegte Yugyeom.

-          Senkit sem érdekel az igazság. Csak kell nekik valaki, akit kínozhatnak.

-          Miért éppen Taehyung?

-          Lennél inkább a helyében?

-          Nem, de elmondhatnánk mindenkinek, hogy a pletyka nem igaz.

Bambam csak nevetett ezen.

-          És szerinted kinek fognak hinni? Neked vagy Kim Seokjinnek?

Yugyeom nem szólt semmit. A válasz egyértelmű volt.

-          Jacksonnál lesz egy kis buli ma este. Én ott leszek. Neked is ott lenne a helyed.

-          Ez most valami bujtatott célzás arra, hogy döntsem el kit választok? Téged vagy őt?

Bambam megrázta a fejét.

-          Arra célzok, hogy döntsd el, mi akarsz lenni. Győztes vagy vesztes.

Azzal Bambam magára hagyta a fiatalabbat és annak összezavarodott, csapongó gondolatait.

***

Hát, innentől szépen megindulunk lefelé a lejtőn.

Remélem mindenkinek tetszett és várjátok a folytatást. :)