6. fejezet - Piros Mazda

Sziasztok! :)

Tudom, elég sokáig tartott, de azért sikerült meghoznom az új részt. :)

Jó olvasgatást kívánok! :)

***

  -  Nem is mondtad, hogy tudsz vezetni. Arról nem is beszélve, hogy még kocsid is van.

Taehyung és Mark egy piros Mazda előtt álltak, mely a kollégium parkolójának legvégében állt. A fiatalabb fiú hamar izgalomba is jött az új felfedezés miatt.

  -  Van jogosítványom, a kocsit pedig múlt évben kaptam – mondta Mark grimaszolva egyet.

 - Mi a baj? Nem szereted? – kérdezte Taehyung felfigyelve az idősebb hangjában bujkáló szomorúságra, miközben le sem vette szemeit az előtte lévő gyönyörű járműről.

   - Nem arról van szó, hogy nem szeretem. Csak nem vagyok jó vezető – a Mark arcára kiülő pillanatnyi fájdalom láttán, Taehyung abbahagyta a kérdezősködést, habár nagyon kíváncsi volt a kocsi történetére is.

    - Fogadok, hogy a világon a legjobb dolog a jogosítvány! Alig várom, hogy nekem is legyen és vezethessek!

    -   Majd fogsz – mosolyodott el Mark.

    -   Amikor megveszem az első kocsimat, egy egész hétig abban fogok aludni!

    -   Egy hétig? Egyetlen éjszaka is szörnyen kényelmetlen, nem hogy hét – szisszent fel a vörös hajú, barátja ötletét hallva.

    -  Hyung.

    -   Hm?

    -   Te miért aludtál a kocsidban?

Mark meglepetten és kissé zavartan fordult Taehyung felé, aki kíváncsi szemekkel nézett vissza az idősebbre. Aztán néhány pillanatnyi kínos csönd után, Mark arca szép lassan vörösödni kezdett.

   - M-Menjünk, Taehyungie! Még ö-össze kell szednünk az állatkertedet – mondta Mark enyhén dadogva, majd vissza se nézve bepattant a kocsiba.

     -  Hyung! Miért ilyen vörös az arcod?

***

    -  Hova a francba megy már megint? – kérdezte Jackson az ablakban állva és azt nézte, ahogy Mark és Taehyung kihajtott a parkolóból.

    -  Bakker Jackson, már nem vagytok együtt! – sóhajtott fel Jinyoung hitetlenkedve.

A kiskirály mérgesen fordult barátja felé.

    -  Mark az enyém!

    -  És ezt ő is tudja? – kérdezte Jaebum halkan felnevetve. – Az én emlékezetem szerint, Mark elég határozottan küldött el a francba.

    -  Kibaszottul utállak Jaebum - mordult fel Jackson.

    -   Ember, én csak az igazat mondom. Ideje továbblépni. Mark amúgy is túl jó neked.

Néma csend lett úrrá a szobán, majd Jackson lassan az ágyához sétált és leült. Aztán felvont szemöldökkel a szobában tartózkodó harmadik fiúra nézett, aki egészen eddig egy szót sem szólt még.

    - Te mit gondolsz, Bambam?

Bambam kicsit meglepődött, hiszen fogalma sem volt róla, hogy Jackson milyen választ várt tőle. Az nyilvánvaló volt, hogy a kiskirály információkat akart hallani Markról és Taehyungról, de ugyanakkor Bambam személyes véleménye is érdekelte az idősebbet.

  - Úgy vélem, Mark-hyung sokkal… boldogabb, mióta Taehyungie-hyung barátja lett. Neki valamiért könnyedén megnyílt, nem úgy, mint nekem.

Jackson mérgesen összeszűkölő szemei elég nyilvánvalóan fejezték ki a kiskirály nemtetszését.

   - De abban is biztos vagyok, hogy Taehyung és Mark csak barátok, semmi több – tette hozzá Bambam sietősen.

Jackson mélyen felsóhajtott, majd elterülve ágyán a plafont kezdte bámulni gondterhelt arccal.

                Hiányzott neki a vörös hajú fiú. Hiányzott neki minden, ami ők ketten voltak. A gyengéd érintések, az apró csókok, a félénk pillantások, a reggeli ébredések egymás ölelésében és az a szeretetteljes, mélybarna szempár… Jackson vissza akarta kapni Markot. Bármit képes lett volna megtenni, hogy visszaszerezze az idősebb fiút.

     - Tudjátok, engem jobban aggaszt Jin érdeklődése a Taehyung nevű kölyök iránt.

Bambam felkapta a fejét Jinyoung kijelentését hallva, valamint Jackson is érdeklődve ült fel az ágyán.

     -  Mire célzol?

     -  Arra, hogyha Taehyung egyszer közel kerül Jinhez, akkor feltehetőleg Mark is…

     - Az nem fog megtörténni – közölte Jackson egy gyilkos pillantást vetve barátjára.

Ezek után már senki nem érezte szükségét, hogy megszólaljon. Mindannyian úgy gondolták, hogy jobb, ha csendben maradnak és nem ellenkeznek a makacs kiskirállyal.

***

Taehyung boldogon ugrott fel immáron a saját ágyára, mellkasához ölelve szeretett plüssoroszlánját. Markkal nemrég érkeztek vissza a kollégiumba, miután sikeresen bepakolták Taehyung plüssgyűjteményét az idősebb kocsijába némi szerencsétlenkedés után. Így hát a kollégiumi szobájuk most úgy festett, mint egy gyerekparadicsom. Jóformán mozdulni sem lehetett a rengeteg plüss miatt.

   - Taehyungie. Egészen biztos vagy benne, hogy az összesre szükséged lesz? – kérdezte Mark, ahogy végignézett a szobán.

    -  Hát, talán mégis meg kellene válnom néhányuktól – válaszolt Taehyung, mikor belátta, hogy nem maradt túl sok mozgástér a szobában.

     -  Odaadhatnád őket egy óvodának. Biztos nagyon örülnének ennyi játéknak – vetette fel Mark.

    - Jó ötlet! – kiáltott fel Taehyung. – De nem adom oda az összeset! – tette hozzá gyorsan, majd magához ölelt egy tucat állatot.

    - Rendben, akkor válogassuk ki azokat, amiket oda szeretnél adni a gyerekeknek. Holnap nincs iskola, szóval itt van rá az egész éjszaka, hogy eldöntsd, melyik menjen – kezdett bele Mark mosolyogva, majd felvett a földről egy rózsaszín pingvint. – Ezzel például mi legyen?

      - Arra szükségem van!

      -  Miért?

      -  Hát…

Mark halkan felnevetett, amikor látta a fiatalabb fiú gyerekes, ugyanakkor aranyos ragaszkodását a plüsshöz.

      - Azt hiszem, hosszú éjszaka elé nézünk – sóhajtott végül és egy másik állat után nyúlt.

***

Mivel az egész napjuk szabadnak bizonyult, Mark és Taehyung úgy döntöttek, hogy esznek valamit a McDonald’s étteremben, miután sikeresen elajándékozták a kiválasztott plüssállatokat. A boldog és izgatott gyerekek látványa mindkét fiú arcára mosolyt csalt.

Mark éppen a lehető legtöbb sült krumplit igyekezett a szájába tömni, amikor Taehyung úgy döntött, ideje kérdezősködni.

     -  Mark-hyung. Te egy osztályba jársz Jacksonnal?

Az idősebb majdnem a kólájába fulladt, amikor meghallotta a hirtelen kérdést.

    - Miért kérdezed, Taehyungie? – nézett fiatalabb barátjára a vörös hajú, egyértelmű félelemmel szemeiben.

Taehyung egyáltalán nem értette, hogy Mark mitől félt annyira. Jacksontól? A kiskirály bánthatta őt azelőtt? Annak ellenére, hogy Taehyung általában nem nagyon foglalkozott mások érzelmeivel, Mark fontos volt számára, ezért mindenképpen szerette volna megérteni az idősebb problémáját. Aggódott a fiúért és az sem kerülte el Taehyung figyelmét, hogy Mark feltűnően kerülte a fekete hajú kiskirályt. Ha Jackson felbukkant, akkor Mark lelépett.

    - Mert aggódok miattad. Láttalak vele az év elején és azt gondoltam, hogy te is a bandája tagja vagy. De aztán soha nem láttalak többet a közelében. Mi történt, Mark-hyung? Kérlek, mondd el! Szeretnék segíteni! – könyörgött a fiatalabb fiú. – Te már olyan sokat tettél értem eddig is.

Mark idegessége nem múlt el, végül azonban félénken bólintott egyet.

       - Gyere.

Taehyung felállt és követte idősebb barátját vissza a kocsihoz.

                Mark és Taehyung a piros Mazda tetején ültek és nézték, ahogy a Han folyó lassan és méltóságteljesen folyt tovább medrében. Taehyung barátjára pillantott és látta a félelmet arcvonásaiban. Mark mélyen a gondolataiba volt merülve és valószínűleg próbálta kitalálni, hogy voltaképpen hogyan is kezdjen bele a történetbe.

Végül mégiscsak sóhajtott és belekezdett.

        - Ő az exem – szaladt ki a száján hirtelen.

Taehyung visszahőkölt. Résnyire tátva maradt szájjal bámult barátjára és még pislogni is elfelejtett. Mark az alsó ajkát rágta idegességében, úgy várta Taehyung reakcióját.

                Ez az új információ sokkoló volt a fiatalabb számára. Soha nem gondolt ilyesfajta kapcsolatra a két idősebb fiú között. Talán azért, mert a szerelemre sem nagyon gondolt ezelőtt. Így viszont önkéntelenül is eszébe jutott Jin vallomása. A srác szerelmet vallott neki, de őszintén szólva, Taehyung esze ágába sem jutott esélyt adni még magának a gondolatnak sem, hogy randizzon valakivel. Mégis, ott ült azon a piros kocsin és kénytelen volt olyan dolgokról gondolkozni, melyekről nem is akart.

     - Taehyung, ha most azt mondod, hogy többet nem akarsz velem barátkozni, akkor belevetem magam a folyóba és szörnyet halok – szólalt meg a vörös hajú, ezzel félbeszakítva Taehyung gondolatait.

       - Micsoda? Nem, soha nem mondanék ilyesmit! Én csak… meglepődtem. Úgy értem… wáo…

Mark megkönnyebbülten felsóhajtott.

       - Tudom, elég hülye helyzet.

       -  De mégis hogyan… ti ketten? Hogy jöttetek össze?

     - Együtt kezdtük a középiskolát. Nem ugyanabba az osztályba került mint én, de volt néhány közös óránk. Már akkor is egy szemétláda volt – nevetett Mark. – Mindig a figyelem középpontjában volt. Ő volt a menő, vicces srác és a stréberek rémálma. Imádta piszkálni őket. Ami azt illeti, még most is imádja szivatni őket. Akkoriban valahogy a legjobb barátom vált Jackson kedvenc játékszerévé. Soha nem hagyott nyugtot neki. Minden egyes ebédszünetben odajött az asztalunkhoz és bántotta őt. Viccet csinált belőle. És amíg a barátom szenvedett Jackson idiótábbnál idiótább parancsai teljesítése közben, ő mindig mellettem ült, egyik kezével mindig átkarolva a derekamat. Bugyuta, vicces történeteket suttogott a fülembe.

Taehyung össze volt zavarodva. Hogy lehetséges, hogy Mark egy ilyen szemétládával járt?

      - Utáltam, amikor a legjobb barátomat kínozta. Mindig próbáltam őt megállítani, de sohasem hallgatott rám. Csak ömlöttek belőle a vicces történetek, bókokkal kényeztetett és megnevettetett. Ez volt a legnagyobb hibám. Nevettem, amikor a barátom szenvedett.

Mark mélyet sóhajtott, majd kis szünet után folytatta.

      - Ezután a fiú, akit a legjobb barátomnak hívtam, minden kapcsolatot megszakított velem, kurvának nevezett, majd csatlakozott Jin bandájához. Azt mondta, hogy egyszer még megfizetek az árulásomért. Ám pár hónap múlva otthagyta az iskolát és lelépett. Azóta nem láttam őt.

          - Hyung…

       - De számomra már késő volt. Beleszerettem abba a seggfejbe – mosolyodott el szomorúan Mark. – Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen csak megtörtént. Jackson mindig kedves volt hozzám. Teljesen más személyiség volt, amikor magunk közt voltunk.

Taehyung ismét barátjára nézett és kezdte megérteni, hogy a szerelem tényleg hülye és veszélyes volt egyszerre. Remélte, hogy ő sohasem fog szerelmet érezni senki iránt. Remélte, hogy sohasem fogja azt érezni, amit Mark érzett.

          -       Jackson azért annyira nem rossz – nevetett fel Mark látva a fiatalabb arckifejezését.

      -  Hát, én mindig is úgy gondoltam, hogy mindenkinek van egy jó oldala is. Talán még Jacksonnak is van. Valahol…

          -  Taehyungie…

          - Hm?

          - Tudod, a szerelem elől elfutni nem jó megoldás.

          -  Miért mondod ezt? 

          -  Mert te egyértelműen menekülsz előle.

          -  A szerelem fáj. Semmi több.

          -  Talán.

          -  Miért szakítottatok? – kérdezte Taehyung egy kis idő eltelte után.

        - Mindig ott volt mellettem kivéve akkor, amikor tényleg szükségem lett volna rá. De az egy másik történet, nekünk pedig vissza kellene menünk a kollégiumba – mosolyodott el Mark.

           - Rendben, de legközelebb el kell mondanod – duzzogott a fiatalabb.

Mark felkacagott, majd bepattant a kocsiba. Taehyung követte az idősebbet, de hirtelen eszébe jutott még egy kérdés.

           - Hyung!

           - Hm?

           - Akkor ez azt jelenti, hogy lefeküdtél Jacksonnal?

           -Taehyung! – csattant fel az idősebb mélyvörös pírral az arcán.

           - Bocsi, ez egyértelmű volt – biccentett a fiú elgondolkozva. – Ki volt a lány? 

           - TAEHYUNG!

           - Bocsi, ez is egyértelmű volt.

***

Remélem mindenkinek tetszett. :)

Szép lassan, de épül a történet. Legyetek türelemmel kérlek. :D

Köszönöm, hogy olvastok, kedves olvasók! ;)